Sok felnőtt a mai napig gyomorgörccsel ül be a fogorvosi székbe, mert évtizedekkel ezelőtt, kisgyermekként rossz élményeket szerzett egy rideg rendelőben. Szülőként ezért az egyik legnagyobb ajándék, amit a gyermekünknek adhatunk, ha ezt a félelmet nem örökítjük tovább, hanem természetes rutinná tesszük a fogápolást. A korai találkozások hangulata ugyanis egy egész életre eldöntheti, hogy a kicsi hogyan viszonyul majd később az egészségügyi vizsgálatokhoz. A titok az otthoni felkészítésben és a fogorvosi vizit megfelelő időzítésében rejlik. Egy kis tudatossággal a rendelő így nem a rettegés, hanem a dicséret és a büszkeség helyszíne lehet.
Mikor érdemes először ellátogatni a rendelőbe?
A leggyakoribb hiba, amit a szülők jóhiszeműségből elkövetnek, hogy túl sokáig várnak. Ha az első látogatásra akkor kerül sor, amikor a gyermeknek már fáj a foga, bedagadt az arca, vagy látható lyuk tátong a tejfogán, akkor szinte lehetetlen pozitív élményt szerezni. Ilyenkor a fájdalom, a kialvatlanság és az idegen környezet egyszerre zúdul a kicsire, ami azonnal védekező reakciót és sírást vált ki.
A megoldás az úgynevezett ismerkedős vizit. Ezt érdemes már az első tejfogak megjelenése után megejteni. Ezen az alkalmon nem történik beavatkozás, sőt, gyakran még a vizsgálóeszközök sem kerülnek elő. A cél kizárólag a bizalomépítés: a gyermek liftezhet a székkel, megfoghatja a „varázslámpát”, és megszokhatja a fogorvos jelenlétét. Ha a kicsi azt tanulja meg, hogy a fogorvosi vizsgálat nem jár kellemetlenségekkel, később, egy esetleges kezelésnél is sokkal együttműködőbb lesz.
A szülői kommunikáció csapdái – mit mondjunk és mit ne?
A szavaknak ereje van, különösen egy kisgyerek esetében, aki a szülei rezdüléseiből is képes olvasni. A legfontosabb szabály: soha ne ígérjük azt, hogy nem fog fájni. A gyermek agya a tagadószót gyakran figyelmen kívül hagyja, és csak a fájni kifejezést rögzíti, ami azonnal szorongást kelt. Hasonlóan kerülendő a ne félj felszólítás is, hiszen ez azt sugallja, hogy van ok a félelemre.
Ehelyett használjunk pozitív, játékos kifejezéseket. Mondjuk azt, hogy a doktor néni vagy bácsi megszámolja a fogacskákat vagy megnézi, milyen tiszták. Otthon érdemes szerepjátékot játszani: a kedvenc plüssmacinak vizsgáljuk meg a fogait, dicsérjük meg, milyen ügyesen tátotta a száját. Ez a fajta felkészítés kiszámíthatóvá teszi a fogorvosi vizsgálatot a gyermek számára, a kiszámíthatóság pedig biztonságérzetet ad.
Miben más a mai modern gyermekfogászat?
A kicsik ellátása valójában kettős hivatás: egyszerre igényel orvosi precizitást és kiváló pedagógiai érzéket. A professzionális gyermekfogászat alapja ma már az, hogy az orvos partnerként kezeli a pácienst, és a félelemkeltés helyett a biztonságérzet megteremtésére törekszik. Képesek a gyermek nyelvén kommunikálni, és olyan légkört teremtenek, ahol a szorongás feloldódik, még mielőtt a tényleges vizsgálat elkezdődne.
Az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer a „Mondd – Mutasd – Csináld” technika. Ennek lényege, hogy a fogorvos először elmagyarázza a gyermek nyelvén, mi fog történni (például: most lezuhanyozzuk a fogadat), ezután megmutatja az eszközt (vizet fúj a gyerek kezére, hogy érezze, csak vízről van szó), és csak ezután végzi el a szükséges beavatkozást. Ez a módszer segít legyőzni az ismeretlentől való félelmet, és lehetővé teszi, hogy az orvos partnerként vonja be a gyermeket a folyamatba.
Játék és jutalmazás a kezelés után
A látogatás lezárása legalább olyan fontos, mint az előkészítés. Függetlenül attól, hogy csak vizsgálat történt, vagy egy apró beavatkozás, a gyermeket meg kell dicsérni a bátorságáért. Ez a pozitív megerősítés rögzíti az élményt: „Bátor voltam, büszkék rám”.
A dicséret mellé járhat apró tárgyi jutalom is – a legtöbb rendelőben ma már van kincsesláda, amiből matricát vagy kis játékot választhatnak a kicsik. Szülőként is készülhetünk aprósággal, de fontos, hogy a jutalom ne édesség legyen, hiszen az ellentmondana a fogorvosnál hallottaknak. Kössük össze a fogorvost egy kellemes közös programmal, például játszóterezéssel vagy egy közös sétával, így a gyermek legközelebb is szívesen indul majd útnak.
Ha ezt a tudatos, lépésről lépésre építkező utat választjuk, a fogorvosi látogatás hamarosan megszűnik mumusnak lenni, és a családi rutin természetes részévé válik. A korai pozitív élményekkel nemcsak a gyermekünk mosolyát óvjuk meg, hanem azt is biztosítjuk, hogy felnőttként se félelemmel, hanem bizalommal forduljon majd segítségért. Ez a nyugalom pedig a legnagyobb érték, amit az egészséges fogak mellé útravalóul adhatunk.